A dimenzióváltásról
Ahhoz, hogy érthető legyen amit mondani szeretnék, az elején kell kezdenem, egy korábbi
életem leírásával. Ígérem, rövid leszek, csak a legszükségesebbeket említem.
Egy közepes méretű sziget valahol a trópusi óceánon. Bennszülöttek, voltunk, de nem
primitívek, annak ellenére sem, hogy nem rendelkeztünk semmilyen technikai berendezéssel. Nem
voltunk buták, de semmi jelentősége nem volt annak, hogy ki mennyire volt okos, ez
egyszerűen nem számított.
Érdekes volt a társadalmi berendezkedés. Volt a törzsnek vezetője (Ő volt az apám), de nem
rendelkezett hatalommal. Egyszerűen ismeretlen volt az, hogy egy ember egy másiknak
parancsoljon. Ilyen egyszerűen nem létezett!
Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a mostani világunkban egy csoport, ami teljesen egyenlő és
független emberekből áll, kijelölne maguk közül egyet, hogy koordinálja a dolgokat.
Volt egy szellemi vezető is. Rendkívül nagytudású, de elég hallgatag, pontosabban nem
hallgatag, hanem inkább, csak akkor beszélt, ha szükséges volt.
Mi emberek is másképp "működtünk", másképp gondolkodtunk, mint most. Sokkal nagyobb szerepe
volt a non-verbális kommunikációnak, ami leginkább az érzéseken alapult. Leírhatatlan
nyugalom és békesség volt.
Olyannyira boldog voltam akkor, hogy miután a felszínre került ez az életem, hetekig a hatása
alatt voltam.
És itt jön néhány zavaró dolog: Mindig kellemes volt az idő, még akkor is ha esett. A nap nem
égetett, a víz nem volt hideg, nem volt betegség. Mindenki egészséges, vidám, őszinte,
jóindulatú, és szeretetteljes.
Maga az emlék nagyon is valóságos életről szólt, azonban az eszemmel nem tudtam ezt
elfogadni. Ismerve jelenlegi világunkat ez inkább tűnt valamiféle álomnak, vagy valami
túlvilági helynek, semmint valóságos múltbéli életnek.
Több mint 1 évembe került, mire rájöttem, hogy hogyan is lehetséges ez.
Az említett élet Lemúriában volt, és nem ebben a dimenzióban, bár mégis itt a Földön.
Szerintem ez a következőképpen van:
Az anyagnak szintjei vannak (mint az emeletes háznak az emeletei), és nem csak ezen a szinten
(ebben a dimenzióban) van anyag, hanem máshol is. Ha ott tartózkodsz, az ugyanúgy kézzel
fogható, és ugyanúgy megvannak a maga törvényei.
Ahogy egyre magasabb dimenzióba kerülünk, a fizika törvényei, mindig finomodnak egy kicsit,
és az anyag illetve vele együtt a fizikai törvények, egyre kevésbé "durvák".
Lemúria után, Atlantisz idejében "buktunk le" az anyagnak ebbe a dimenziójába, előtte egy
magasabb dimenzióban éltünk. Atlantisz idején történt, egy "negatív" dimenzióváltás.
Lemúria jobb agyféltekés társadalom volt (ha nem teljesen világos, hogy ez mit jelent, akkor
olvasd el a "fiziológiai háttér"-t) nem volt önzés, éreztük, ha a másiknak valami problémája
volt, és mivel az nekem is rossz érzés volt, ezért természetesen segítettem neki. Több volt
az emberekben a szeretet, (a szeretet a legmagasabb rezgés) magasabb szinten rezgett a
testünk, emiatt a környezetünk, és a világ is amelyben éltünk.
Atlantiszon elkezdte az ember egyre erőteljesebben használni a bal agyféltekéjét, okossá
vált, egyre erősödött az egó, az önzés. Csökkent a rezgésszint, és szinte észrevétlenül
lecsúsztunk az anyagnak erre a szintjére.
Ez egy szükséges dolog volt, és nem kell sajnálni, hogy így történt. Csak így kerülhetett sor
arra, hogy tudatosan lépjünk vissza abba a dimenzióba. Az a jóság, szeretet ami abban a
"paradicsomi" állapotban öntudatlanul, természetünkből fakadt, most (már megtapasztalva az
ellenkezőjét) tudatos döntésünk kell, hogy legyen, és közben okosabbak lettünk!
A dimenzióváltás szerintem ez egybe fog esni a Föld mágneses pólusváltásával, és a Föld ~8 hz
körüli alapfrekvenciájának a ~13 hz körülire való emelkedésével.
Azt, hogy ez 2012 környékén pontosan hogyan fog lezajlani, nem tudom. (Ha valakit mélyebben
érdekel ez a téma, akkor ajánlom olvassa el, Drunvalo Melchizedek : Az Élet Virágának Ősi
Titka c. könyvet, ő leír egy lehetséges forgatókönyvet.)
Azt sem tudom, hogy egy hirtelen esemény bekövetkezésével fogjuk ezt meglépni, vagy csak egy
visszafordíthatatlan folyamat fogja kezdetét venni, ami akár évekig is eltarthat.
Amit viszont tudok: A dimenzióváltás nem az országokról, a népekről, vagy a vallásról fog
szólni, hanem az EGYÉNRŐL. Az, hogy ki hogyan fogja ezt megélni EGYEDÜL ÉS KIZÁRÓLAG CSAK
ATTÓL FÜGG, HOGY KIBEN MENNYI SZERETET VAN.
Minél több valakiben a szeretet annál pozitívabb élmény lesz számára.
Minél kevesebb valakiben a szeretet, annál kellemetlenebb lesz számára. Nem biztos, hogy
feltétlenül rossz élményben lesz része, lehet, hogy csak egyszerűen kimarad a folyamatból.
Nagyon fontos: Senkinek sem fog számítani a múltja, csak az hogy éppen akkor, (és
természetesen azután már folyamatosan végig) mennyi szeretet van benne. Ez elsőre
igazságtalanságnak tűnhet néhány ember számára, azonban mégsem az, sokkal inkább egyfajta "
kegyelem".
Valószínűleg mégis csak az emberiség egy része fog tudni élni ezzel a lehetőséggel. Ha valaki
leélt 30-50-80 évet, akkor az nem valószínű, hogy egyik napról a másikra meg tud változni.
Ha elgondolkozol ezeken, akkor rájössz, hogy ez mindentől független. Nem számít, hogy mennyi
idős vagy, milyen a bőrszíned, mennyi pénzed van, milyen vallású vagy, mennyit jársz
templomba vagy, mennyire vagy okos, milyen az iskolai végzettséged, hol dolgozol, stb., stb.,
stb.
Mindenki tiszta lappal indul. Abszolút igazságosan, előítélet mentesen.
(Ha nem értesz egyet ezzel, esetleg zavar, hogy bizonyos általad nem kedvelt emberek is
ugyanolyan eséllyel indulnak, mint te, akkor erősítsd tovább magadban a szeretetet addig,
amíg tiszta szívedből boldogan el tudod ezt fogadni. Mert a szeretet így működik! Ez a te
érdeked, és az egész emberiségé is. Minél többen lépünk át, minél több a szeretett annál
könnyebb lesz mindenkinek.)
Mint láthatod, legkevésbé sem világvégéről beszélek. Aki világvégét vár, és arra készül, az
szerintem "nem jó lóra tett".
Az ami előtt állunk, nem 1000 vagy 10.000 éve nem volt, hanem ilyen még egyáltalán nem volt a
Föld és az emberiség történetében!!!
Hát ezért vagyunk most ennyien a Földön, mert ezt valamilyen szinten (tudat alatt) mindenki
tudja. Nagyszerű, eseményeknek vagyunk a részesei! Örülj neki, és adj hálát érte, hogy itt
lehetsz!